A Szentháromság tér, a Budai vár egyik legkitüntetettebb találkozóhelye, egy olyan tér, amely évszázadok óta a hatalmi és egyházi reprezentáció szerepét tölti be a város életében. Fontos számunkra, hogy a hagyományok megőrzése mellett a helyi közösségek használói perspektíváját is szem előtt tartsuk, tervünk e kettős szándék megfogalmazását tűzte ki célul.
A Szentháromság tér építészeti telítettsége miatt a park rendezéséhez minél egyszerűbb, egyértelműbb eszközöket kerestünk. Két egymással összefüggő elemet hoztunk létre: egy raszteren elhelyezkedő almafákból álló tömeget és a területet körülölelő mészkő keretet.
Az archív térképeket egymásra vetítve sűrűsödés rajzolódik ki a tervezési területen. Azonban a világháború pusztítása óta a telek hiányként értelmezhető Budai vár szövetében. Ezt a lyukat, ürességet tölti be a tervezett faraszter, mely a növényzet változó természetével követi le az egykori bizonytalan határvonalat.
A környéket behálózza a várra jellemző sikátorszerű, átsurranó egérutak rendszere. A Tárnok utca felől ilyen a Balta köz is, mely a park sarkához csatlakozik. Ennek meghosszabbításával a hegyoldal felőli játszótér jobban bevonódik a térhasználatba, illetve a parknak egy hátsó bejáratot biztosít. A Reimholcz Péter által tervezett lakóépülethez nem hozzátapadunk, hanem attól eltartva utcai homlokzatként értelmezzük a tűzfalat.
Az almafalraszter térfala, a növényzet folyamatosan változó tulajdonságát használva, bizonytalan vonallal idézi meg az elmúlt idők beépítési rétegeit. Mind a helyiek, mind a turisták által szabadon használható árnyékos zöldterület nyugodt szigetet képez a sűrűn beépített területen, ahol a pihenés, kikapcsolódás mellett különböző méretű rendezvények is helyet kaphatnak.
A zöld tömeg határán kialakított, helyenként kiszélesedő mészkőkeret magába foglalja a funkcionális egységeket. Alapvető célunk, hogy ne konkuráljon a műemléki környezettel, annak alárendeltje, a terület katalizátora legyen. A park szigorú geometrikus szerkesztése feloldódik, a keret felszakadozik a Budai várhegyoldal természetes közege felé, integrálva a meglévő erdős növényzetet.
