A tervezési terület, Biatorbágy épített és természeti öröksége olyan inspiráló környezet, ahova iskolát tervezni izgalmas, ugyanakkor kihívást jelentő feladat. A telek határhelyzetben van: a település szélén a Biai tó mellett érzékelhető az épített környezet jelenléte, a házak léptéke, de a tervezési helyszín már a természeti környezethez kapcsol. Ez a kettősség mélyen foglalkoztatott minket: Biatorbágy építészeti léptékéhez illeszkedő, a környezet értékeit megőrző, azokat értékként kiemelő iskolát kívántunk létrehozni. Olyan pedagogizált környezetként gondoltuk el a tervezendő iskolát, amely előképeiben szervesen kapcsolódik hagyományokhoz, formáltságában a kortárs építészet nyelvén szólal meg, térkialakításával nyitottan és flexibilisen reagál a jövő változó igényeire.
Egy református iskola számára a közösség kialakulása különösen fontos, ez a hagyomány azt az építészeti gondolatot erősíti, hogy az iskolában nagy szerep kell jusson a differenciáltan megfogalmazott közösségi tereknek. Építészeti felvetésünkben egy olyan harmonikus, természetközeli, jól átlátható, tiszta rendet tükröző struktúrát kívántunk létrehozni, amely élő kapcsolatot tart a természettel, a hagyománnyal és a közösséggel. Ennek eszköze az előképként megtalált majorság, amelynek egy belső udvart körülölelő térszervezése lehetőséget teremt egy jól működő közösség befogadására.
A település léptékéhez való illeszkedés miatt lényeges az iskola alapvetően nagy alapterületének, tömegének osztása. A léptékhelyes téri egységek szervezéséről gondolkodva és a helyszíni adottságok értékelése során emelkedett ki a majorság, mint analógia. A különböző funkciócsoportokat különböző karakterű tömbökbe helyeztük el, melyek összenőve körülölelnek egy nagy belső udvart.
A kápolna a református iskolai élet kiemelt fontosságú helye. Spirituális központ, amely a heti nagy közös áhítattól kezdve, kisebb hittanórákon át akár kiscsoportos vagy egy-két fős események helyszíne tud lenni. Letisztult, szakrális belső tere az ég felé felülvilágítóval nyitott, falai homogének. A kápolna épületegyüttesen belüli pozíciója hangsúlyos: földszinti oldalfalai az aulatérrel, a nagyteremmel vagy az udvarral is összenyithatóvá teszik.
A tömegformálásban jelentős szerepet kapnak a tetők, amelyeknek a szerepe a különböző atmoszférájú téralakításban is jelentős. Az archetipikus házformát a funkció igényeihez igazítva fölfelé több helyen megnyitottuk.
A tantermek az északi homlokzaton két szinten kaptak helyet. Az alsó szinten közvetlen kertkapcsolattal az alsó tagozatosok, míg az emeleten, elemeltebb helyzetben, rálátással az udvarra a felső tagozatosok termei sorakoznak. A termek délről közlekedőkhöz, majd tornácon/loggián keresztül az udvarhoz kapcsolódnak: a köztes tereknek nagy jelentőséget tulajdonítunk, mert árnyalja mind a térhasználatot, mind a közösségben kialakuló interperszonális kapcsolatokat.
Az épület tömege által közrezárt térben kap helyet a gyerekek számára szabadon felfedezhető és kötetlen játékot lehetővé tevő burkolt udvar, valamint a kápolna tengelyében kijelölt, zavartalan mozgásteret biztosító gyepes rét.
