A formális oktatási terek – a „klasszikus” tantermek, az előadók, a laboratóriumok mellett, azokat kiegészítve egyre nagyobb teret kapnak az új oktatási épületekben a különböző korú gyerekek számára optimális informális oktatási tevékenységeket támogató helyek. Felértékelődnek korábban másodlagosnak tekintett tevékenységek, így a projekt alapú feladatok, az alkotás, a feltöltődés, a várakozás, az étkezés és a beszélgetés. Ezen tevékenységek közlekedők, előcsarnokok, zsibongók tereiben – azok kiszélesedésével – a hagyományos, zárt oktatási terekhez kapcsolódóan kapnak helyet. Az építészeti felvetésünkben egy olyan harmonikus, jól átlátható, tiszta rendet tükröző struktúrát, amely élő kapcsolatot tart a természetes és épített környezettel, a hagyománnyal és a közösséggel. Ennek eszköze a jelenleg különálló épületeket összekötő kerengő, mely egyértelmű közlekedési rendszerként segít az épület szakaszolhatóságában, leválasztható épületrészek kialakításában, illetve átmenetet képez a belső terek és az udvarok között. Mindemellett helyet ad a gyerekek számára: az órák közötti pihenés, játék, beszélgetések tereként segíti, hogy az iskolában eltöltött idő örömteli élmény legyen számukra.
Az összefüggő közlekedési rendszert biztosító kerengőre fűztük föl a sportcsarnok és az uszoda tömegét is, melyek tömegalakításánál a városszövetbe való illeszkedés meghatározó volt számunkra. Az összes sport funkció egy tömegben való elhelyezése a település léptékéhez képest kiugróan nagy tömeget eredményezett volna, illetve a megépítés ütemezhetőségét sem tette volna lehetővé, ezért két épületrészre osztottuk. Az egyes épületrészek kisebb tömegeit fizikailag összekapcsolja, köztük erős vizuális és fizikai kapcsolatot hoz létre a kerengő.
A közlekedő a földszinti sáv alatti és feletti részre osztja az új épületrészeket. Alul belátást enged a bent folyó tevékenységekbe, felül pedig – az új épületrészek esetén – sapkaként jelennek meg a már kisebb különálló tömegek. Áttetsző homlokzataikkal, derengő fényt, szerkezetet engedik látni, kortárs, de a történeti környezettel harmóniában lévő, élő, ugyanakkor nem hivalkodó elemként a környező épületek között.
