Projekt neve:

Recski Emlékpark

Projekt típusa: tervpályázat
Díjazás: megvétel
Projekt éve: 2021
Méret: 3 800 m2
Keresőszavak: látogatóközpont, nemzeti emlékhely, nyomok, táj
Vezető tervező: Deichler Tímea (Deichler Jakab Studio) Jakab Dániel (Deichler Jakab Studio) Szabó Levente (Hetedik Műterem) Biri Balázs (Hetedik Műterem)
Építész munkatárs: Breuer Anna (Hetedik Műterem) Kolossváry Bernadett (Deichler Jakab Studio) Kovács Regina (Deichler Jakab Studio)
Látványtervező: Falussy Bence
Tájépítész: Edina Massány (Open air design) Szilvi Weisz (Open air design)

Az egykori recski munkatábor kollektív emlékezetünkben hol erősebben, hol halványabban élő traumatikus hely – a tábor felépítése, működése, majd bezárása és elhallgatása óta. Az emlékezet csupán annak akarásával nem alakítható. Felelősségünk ezért éppen az, hogy erős váltások, törések, szakadások nélkül tegyük lehetővé folytonos alakulását, a múltból ránk maradt bonyolult rétegek, mintázatok újraértelmezését és a látogatók általi újrakonstruálását.

Pályázati tervünk nem ír felül, nem töröl el, nem állít vissza, nem tesz úgy, mintha nem történt volna meg akár a tábor elbontása, eltitkolása, nem lennének a hely valóságának részei a rendszerváltoztatás utáni időszak értelmező és emlékező beavatkozásai. Javaslatunk szándéka szerint új épített réteggel nem halványít el meglévőket e helyen. Koncepciónk megmutatja, értelmezi, kiemeli mindazt, ami történelmünk sötét időszakára terhelő bizonyítékként bizonyosan vagy épp vélelmezhetően egykor e hely fizikai valósága volt, annak mai nyomolvasását és az aközbeni emlékmunka esélyét kínálva a ma embere számára. Beavatkozásaink rendszere tehát az emlékezettel kapcsolatos fizikai-szellemi munka elvégzésére hív fel.

Paradox módon alig-alig vannak a helynek fizikai nyomai, amelyek in situ valóságként teremtenének közvetlen, érzékelhető hidat az egykori tábor és a mai táji környezet között, mégis erős helyet érzékel az arra látogató. Ezért ezeknek a nyomoknak az értelmezése, felerősítése, a meglévő maradványok kiemelő megőrzése és semmiképp se eltakarása, felülírása koncepciónk elsőrangú eleme. Beavatkozásaink skálája a barakkok megidézésétől (de nem az újat múltbeliként hihetővé tévő másolat építésétől), a kiterjedt épületállomány mára elfeledett egyéb elemeinek kijlölésén át a megmaradt töredékek védelméig és kiállítási helyzetbe pozícionálásukig terjed. E képzeletbeli skála egyes pontjaihoz tartozó beavatkozások erőssége és milyensége az egykori tábor elemeinek bizonyossági fokával arányos.

A kiállítótér és látogatóközpont az egykori recski munkatábor valaha volt legnagyobb épületének programját fogalmazza meg. Önmagában, dimenziójából is következne, hogy elnyomja, elhalványítsa és visszafordíthatatlanul alárendelje önmagának a tábor nyomainak mára a természeti tájjal szorosan összeszövődő különleges és érzékeny atmoszférájú téri valóságát. Ezért épületünket a szorosan vett tábor és az egykori és tervünkben újratelepíteni javasolt gyümölcsös ültetvény határára javasoljuk. A föld alatti pozícióval külvilági megjelenése erős hasítékok, vágások, repedések nyomán expresszív, brutalitást kifejező erővel képes közvetíteni a hely traumatikus múltját, és a föld alatti terek táji, organikus karaktere képes az egykori bányászati kényszermunka tevékenységét is az épített tér kifejezőeszközévé emelni.

Az épület anyaghasználata tükrözi a beköltöző kiállítás és a park tematikájának atmoszféráját. Domináns anyag a nyersbeton, melynek három különböző texturáltsága jelenik meg javaslatunkban. A földbe rejtett múzeumépület tetőszerkezete a jelenlegi terepvonalakra illeszkedő, alulról a terepvonalakkal egyező irányú fa zsaluzattal készül, mely egy durva, erősen textúrált felületet eredményez. A támfalak, épületen kívül és belül egy, a tetőnél finomabb vízszintes rétegződésű zsaluzattal készülő betonfalak. A padló sík, csiszolt beton felület, mely a megjelenő betonfelületek harmadik típusa javaslatunkban.