A finlayson gyár működésében ma a hagyományos és a kortárs gondolatok szervesen összekapcsolódnak és egységet képeznek. A termékeikhez használt anyag képviseli a hagyományt, míg a varrás módja, a kapcsolatok kialakítása a kortárs elem. Ez a gondolat, koncepció áthatja az egész tervünket. A múzeum alapvető rendeltetése a művek bemutatása, ennek építészeti megnyilvánulását évszázadokon keresztül az egymásból nyíló helyiségekből álló zárt láncolatot képező térsorok jelentették. A huszadik század információs, kulturális és társadalmi változásai a múzeumok szerepét is jelentősen módosították. Ennek következtében az épületek megnyíltak, mely egyrészt a publikus funkciók jóval nagyobb arányú jelenlétét eredményezték, másrészt az előtte jellemzően zárt térrendszerű útvonalak vizuális és fizikai kapcsolatokkal való feloldását jelentette. A múzeum alapfunkcióját jelentő kiállítások befelé forduló, a művekre koncentráló terekben kapnak helyet. Ezek képezik tervünk hagyományos részét, a helyi hagyományoknak megfelelő súlyos tömbszerű terekben helyeztük el őket. A kortárs funkciók helyeit, a publikus tereket a kiállítóterek és a városi terek között alakítottuk ki, mindkettővel több ponton összekapcsolódva. Tervünkben a kortárs funkciók a kapcsolatteremtés helyei kapcsolatot hoznak létre a múzeum és a város között, a publikus terek és a kiállító terek között, a művészet és a látogatók között.
A finlayson területe sűrűn beépített, az utcák mentén zárt térfalakkal, mely észak nyugaton a park felé pavilon szerű épületekkel oldódik fel. E két eltérő karakter határán helyezkedik el a tervezési helyszín. Célunk a finlayson tömbjének lezárása és a parkos terület felé való felszakadozásának kialakítása.
A kereszteződés környékén az épület tömegének, és homlokzatainak felszakadozásával a terület átjárhatósága a park felé intenzív összeköttetést teremt, vizuális kapcsolat a alakul ki a Palotával. Ezen a központi helyen helyezkedik el a múzeum kávézó, mely így fontos közösségi hellyé tud válni.
Ahhoz hogy a sétálóutcák jó városi terekké alakulhassanak fontosak azok a hozzá kapcsolódó helyek, ahol történik valami, ahol megáll nem csak továbbsétál. Publikus funkciókat a két sétálóutca felé rendeztük, különböző mértékű és minőségű megnyitásokkal az utcán így élő földszinti kapcsolat jön létre.
Kialakuló szabadon hagyott városi tér, a sétálóutca bővülete előteret határoz meg a múzeum számára.
A multifunkciós tér nem csupán egy különböző funkciókra használható terem hanem szervesen együtt él a városi térrel.
Megnyíló terem új síkra emeli a művészet megnyilvánulását, a város és a múzeum ezáltal a művészet kapcsolatát.
A finlayson area történeti öröksége meghatározza Tampere városát. A textilgyártás évszázados hagyományait, anyagait kortárs varrástechnikával teszi örökké a ma is működő textilipar. A tervezett épület számos aspektusa tükrözi ezt a kettősséget. A homlokzatképzés során a történeti vörös téglaanyag kortárs megmunkálásával újraértelmezhetővé válik. Textíliaként egybefűzött téglák fátyolszerű homlokzati rajzot hoznak létre mely mintázata az 1962-ben, a Sara Hildén Alapítvány alapításának évében a Finlayson-Forssa textilgyárban készült Tiina mintán alapul.
