A historizáló, neobarokk architektúrával rendelkező épület, jó állapotban fennmaradt, szép arányú, gazdag részletképzésű homlokzatai, belső terei, kertje egyértelmű értéket képviselnek. Beavatkozásaink arra irányulnak, hogy egy kortárs közösségi épületet hozzunk létre, az épület eredeti karakterét, atmoszféráját, tereit, részleteit megőrizve.
Az épület homlokzatai vitathatatlanul értékes, megőrzendő elemek. Azonban mind az utca, mind a kert felé alapvetően zárt, betekintést nem engedő térfalakat hoznak létre, mely ellentmond az épület rendeltetésével, üzenetével, melynek fontos eleme a közösségi szerepe. Az utcai homlokzatot a földszinten és hozzá szervesen kapcsolódó félemeleti szinten a meglévő nyíláskeretek üvegfelületekkel való kitöltésével megnyitottuk. Ez nem változtat az épület homlokzatának összképén, részletképzésén, viszont betekintést enged a bent folyó eseményekre, ezáltal a ház sokkal nyitottabbá válik. A nagyméretű üvegfelületek mögött nyüzsgő, izgalmas tereket – co-working irodateret és kiállítóteret – alakítottunk ki, melyek által már az utcán is megjelenik az épület közösségi rendeltetése, oktatási, kulturális szerepe.
A központi közlekedő magtól – fölépcső és belső udvar által meghatározott területtől – északra helyeztük el a kiszolgáló funkciók zárt tömbjét, míg délre a belső udvarral és a közlekedőkkel szervesen összekapcsolódva az adott szinti funkciók publikusabb, közösségi tereit helyeztük el, az emeleti szinteken teakonyhát és pihenésnek, kötetlenebb tárgyalásoknak helyet adó közösségi teret alakítottunk ki. A félszinti, földszinti és pinceszinti azonos szerepű terek kapcsolata erős, közöttük több helyen áttörések hoztunk létre.
A kert megnyitása koncepcionális kérdése a tervünknek. A korabeli fényképeken is látható, hogy az udvar nem zárt fallal ér véget, hanem egykor fedett-nyitott pavilon kapott itt helyett, a rendezvénytér nagy egybefüggő terét, a pavilon helyén,a telek végén helyeztük el. A pavilonszerű épületrészt csupán üvegfal és egy oszlopsor választja el a kerttől. A nagy termet a telek déli oldalán zárt, északi oldalán nyitott folyosó köti össze a főépülettel. Az udvarba tervezett épületrészek teteje nagyrészt zöldtető, ahova mind az épület félszintjéről, mind az udvarról fel lehet jutni. A felső udvarrészek nyitottabb karaktert képviselnek, míg a lenti udvar zárt, intim világ, egy belső, védett oázis a belvárosban.
Tervünkben a tetőteret új funkcióval hasznosítjuk, mely kihasználja a Gellért hegy irányába nyíló kilátást. A tető formálásának alapját a műemléki homlokzatképzés, és a jelenlegi geometria adja. Az utcai és kerti homlokzat felől az épület karaktere nem változik, az érzékelhető homlokzati struktúrák megmaradnak. Az új tetőrészek geometriáját belső udvarok szervezik: a funkcionális elrendezést és a tengelyes szerkesztést követve tervünkben a tető szimmetrikus kialakítású, melynek a fő elemei a főlépcsőház és a belső udvar fölé nyúló bevilágító gúlák. A két tetőgúla között egy harmadik jelöli ki a szint megérkezési pontját, az éttermi fogadóteret.
